AMIÉRT ÉRDEMES CSINÁLNI!


Szívünknek legkedvesebbek az állatok, ezért vagyunk önkéntes állatvédők. Mégis sokszor alig bírjuk már az árral szemben, megoldani a lehetetlennek tűnő és egyre csak szaporodó feladatokat, tapasztalni az emberi rosszindulatot, nemtörődömséget, látni a segítségre szoruló jószágok szenvedését.
Viszont minden ilyen történet visszaigazolás arról, hogy igenis van értelme folytatnunk, minden így alakult eset egy nagy tüdőnyi levegő a további, megfeszített tempózáshoz – csak azért sem belefulladni a teendőkbe, az aljasságba és közönybe.
Leo az út széléről, a szigetelőszalaggal bekötött szájtól jutott el rajtunk keresztül igazán kivételes gazdáihoz, egy olyan családba, amely mindenkinek példát mutathat szeretetből és kitartásból.
Olvassátok ti is a bejelentkezést:
“Kedves Megmentőm!
Már több mint egy hónapja lakom új családomnál, akiktől a Mancho nevet kaptam (a gazdám Manchester őrült). Nagyon jó sorom van náluk, az első éjszakától fogva bent alszok és a szobatisztaságot is 1-2 nap alatt megtanultam. Reggelente a gazdámat kéznyalogatással ébresztem, bár nem mindig örül neki. Nagyon kíváncsi vagyok, mindenhol ott vagyok – sokszor láb alatt – és a főzésben is segítek. A kisgazdim sérült, de mindig kíváncsian figyelem, alvás után megszaglászom, néha meg is nyalogatom. Annak örül! Már többször voltam sétálni az új pajtásommal, megmutatta, merre szoktak menni a gazdámmal. Ügyesen megyek pórázon, alig várom, hogy újra mehessünk. Bár Vacakkal próbálok játszani, ő ezt nem nagyon díjazza, gondolom, sok vagyok neki néha. Nagyon okos vagyok, akkor sem akarok elszökni, amikor nyílik a kapu, hisz ilyen sorom soha nem lesz. Köszönöm, hogy megmentetted az életemet, és hogy ilyen jó családhoz adtál örökbe.”
Rengeteg boldog percet kívánunk befogadónak és blökinek egyaránt!
Pacsi, Leo!

(2022-10-26 22:38:56)