KICSI BÓBITA NAGY KÜZDŐ!


Bóbita cicánknál október elsején jelentkeztek a parvo vírus első tünetei, hányás, hasmenés, levertség, láz, étvágytalanság; ekkor már sejtettük, hogy nagy a baj. Másnap délelőttre a tünetek felerősödtek, telefon a győri ügyeletre, azonnal indulhattunk. A látottak alapján a doktornő semmi jóval nem biztatott, a csöppségnek 40 fokos láza volt. Ekkor infúziót, antibiotikumot, hányáscsillapítót kapott.
Ellátás után a láza lement, a hányás megszűnt, de a vészes hasmenés megmaradt, illetve a lába annyira feldagadt a branültől, hogy még aznap este ki kellett szedni. A következő hét napban minden délelőtt vittük infúzióra, injekcióban kapta a gyógyszereket, valamint immunerősítőt, ellenanyagpasztát. Szerda reggelre javult az állapota, evett is egy keveset, de estére ismét visszaesett. Erős macskanáthás tünetei lettek, váladékozott a szeme, bedugult az orra, véreset tüsszögött, alig kapott levegőt, vérrögök távoztak belőle. Közben a lába újra bedagadt a branültől, így ismét el kellett távolítani azt.
Többféle finomságot kínáltunk neki, de mindent csak megszagolt, aztán visszafeküdt pihenni. Csont és bőr lett a kicsi teste, az amúgy is apró termetű, akkor 4 és fél hónapos kislány már csak egy kiló volt, de küzdött, élni akart. Hagyta, hogy naponta többször lefürdessék (még dorombolt is közben), hiszen az állandó hasmenéstől már vörös volt a bőre; zokszó nélkül tűrte a gyakori szem- és orrtörlést, a bioptronlámpás kezelést, inhalálást. Szombat este aztán megtörtént a csoda, kidugult a nózija és végre, egy hét után elfogadta a finom falatokat. Lelkileg is nagyon megviselte a betegség, a ketrecbe zártság, hogy egyedül volt egy szobában, cicapajtik nélkül, bár idianyuja rengeteg időt töltött vele, szeretgette, pátyolgatta. A nyolcadik napon már csak a bőre alá kapott infúziót, de szerencsére akkorra a gyógyulás útjára lépett.
A ketrecben továbbra sem fogadott el semmilyen ételt, szertartásosan kisétált a nagyobb cicák táljaihoz, leült, és ott várta az ínyencségeket, szinte félóránként evett, sokszor keveset. Annyira gyenge volt, hogy pár falat elfogyasztása után pihenőt kellett tartania. A sétálás is nehezen ment, 1-2 méter után mindig ült egy percet, pihent, majd újra megtett pár lépést. A második héten már napról-napra erősödött, ügyesedett, kerekedett a pocakja.
Másfél hónap telt el az első tünetek megjelenése óta, de még hosszú az út a teljes gyógyulásig. Szépen eszik, nagyokat pihen, játszik a pajtásokkal, rosszalkodik, viszont sajnos a mozgáskoordinációjával vannak gondok és csak az idő múlásával fog kiderülni, hogy a parvo okozta károsodás maradandó-e.
Egyvalami azonban biztos: Bóbi egy igazi harcos!

(2022-11-20 20:47:33)